Sziasztok!

Nem tudom ti milyen kategóriába tartotok, de én eddig huzamosabb ideig mindig kinn dolgoztam, és az ottaniak mások mint az itthoni magyarok. Én egyszerűen sosem tudok beilleszkedni az itthoni munkahelyekre. Passzolom hogy miért.. Az első munkanapomon, pl a műszakvezetőn kívül senki nem szólt hozzám, senki nem jött oda miben segítsenek, mit merre találok. Azt hittem majd dumálnak, merre dolgoztam, honnan jöttem, stbstb. A másik nap ugyanez volt a helyzet, ott mondjuk jó betanítót kaptam szóval ő aranyos volt. Aztán a többi nap se nagyon szólt senki hozzám, már majdnem sírva fakadtam amikor kaffogva tanított be a csaj, majd menőn azt állította hogy Ő szeret paraszt lenni másokkal, és nem tehet róla. (nem tudom megérteni ebben mi a menő?) Nem tudom hányadik hetem van már, de most nagyjából beszélgetnek velem, ha én belepróbálok folyni a témába, és így elkezdődött valami, amit remélem h folytatódni fog, mert elég kellemetlen hogy senki nem szól, meg nem foglalkoznak velem. De minden hét más, volt olyan hét amikor hozzám se szóltak azok akik előtte héten meg beszélgettek velem.. Ahogy a keresztanyám mondta, h Ő is volt ilyen helyen ahol mindenki úgy nézett rá mint egy ufóra.. Nagyon nehéz komolyan, és nem értem.. Vagy csak én vagyok túl jószívű, és máshonnan jöttem? 
Tegnap volt egy diáklányunk ott. És láttam h ugyanúgy fél ahogy én féltem. Gondoltam h már volt itt, mivel tudta mit kell csinálni, de szünetben bementem hozzá az öltözőbe h jöjjön át az étkezőbe, mondta h nem, jó itt neki. És felajánlottam hogy segítek neki csak szóljon bármi van. Nem jött át. A nap folyamán kért segítséget, néha-néha. Mikor letelt a műszak, mondtam neki, mert egyszerűen muszáj volt elmondanom, h mennyire szép arca van, azért néztem sokszor rá, nem azért mert meleg vagyok 😀 Aztán mondta h köszi, és amit ezután mondott beragyogta a napom.
‘Köszönöm hogy ma olyan kedves voltál velem, soha senki nem jött oda hozzám. Annyira jól esett, szóval köszi‘
Mondtam hogy tudom milyen szar érzés, ezért ajánlottam fel a segítségem. De ennyit jelent ha odamentek egy olyanhoz, akin látod h retteg, és fél az emberektől.. Szóval légyszi ha van nálatok egy új, menjetek oda hozzá és bátorítsátok 🙂

Ennyit szerettem volna mára.
Puszi

Sziasztok!

A napjaim telnek, de magamra konkrétan még nem volt időm. Kicsit zavar engem ez a dolog, mert az én idő kellene és jót tenne a lelkemnek. Mivel most délutános vagyok a délelőtt kellene megoldani a dolgaimat amik nagyon nehezen mennek. Hétfőn nem is tudom mit csináltam. Megnéztem a kedvenc sorozatom 14.részét, és alig várom a következő 15.-16.részt. Sajnos ennek a sorozatnak itt a vége.
Ezen a sorozaton majdhogynem minden egyes részen sírtam, annyira szép és megható, ehhez hasonlóval még nem találkoztam, pedig jó pár doramát megnéztem. Voltak amiket nagyon nagyon imádtam, de azt hiszem meglett az új kedvencem. Hyun Bin egy remek nagyon szerethető színész, így fogtam magam és nekiálltam a többi sorozatjának is, amibe még a párom is bele-bele les, sőt érdeklődve figyeli mi történik a Secret Garden cimű drámában. Régebben rengeteg sorit megtudtam nézni egyhuzamban, volt hogy egész nap reggeltől estig ezeket néztem, az utóbbi időben viszont egyik sem kötött le annyira hogy 2-3 óránál többet bírjak nézni a koreai sorozatokból, de ez a két sorozat más. Annyira lekötnek hogy egész nap nézném. Amúgy azért álltam neki nézni a Crash Landing On You cimű sorozatnak, mert imádom az észak koreai történeteket, annyira átélem azt ami ezekben van, és egyszerűen magával ragadott a történet. Most majd édesanyámmal akarom megnézetni, mert Ő is nagyon szereti az ilyen szívszaggató történeteket. De amúgy ha valaki nekiáll, ez nagyon magába zuhanós sorozat. Tehát én ezt teljesen egyedül szeretem nézni, mert a párom állandóan oda les, és elbohóckodja a számomra síros, megható jeleneteket. Szóval tényleg beszippantja a nézőt, csak Én a TV és a CSEND, redőny lehúz… 😀 Na de eltértem, szóval nagyon várom az utolsó két részt, de nem tudom mikor tudom egyedül egymagamban megnézni mert jövőhéten már délelőttös leszek, hétvégén meg nem érek rá, mert megyünk le Vidékre, de mint írtam párom előtt nem szeretek ilyeneket nézni, csak a vicces drámákat. Lényeg a lényeg, hogy hétfőn ugye elment az időm, meg korán is mentem mert gyalog kellett mennem dolgozni. Kedden futkostam a városban, semmire sem volt időm, szerdán azaz tegnap végre lett volna időm tanulni, takarítani stb, de a keresztanyám akivel ezer éve nem beszéltem felhívott, és vmi 1,5 órát beszéltünk.. Úgyhogy tanultam és ennyi fért bele a tegnapi napba. Ma elvittem párom dolgozni, elugrottam  boltba vettem fini oldalast, most már benn sül a sütőben, de ma se tudok sorozatot nézni, mert elmosogatok még, aztán a szobába is összetakarítok, aztán állhatok neki tanulni míg nem megyek.. Annyira szeretnék csak egy órát magamnak, oké most is itt írok, de ennyi fél óra kikapcsolódásom hagy legyen. De olyan hogy végre nézhessem a Secret Gardent! 😀 Ugyhogy sajnos én idő megint nuku, és még vasalnom is kellene, de ma már tényleg ki vasalok. Na a mosógép is lejár lassan, mehetek teregetni is. 

További Szép Napot Nektek!

Sziasztok! 
Annyira várom már a tavaszt, és ahogy hallom a kismadarak csiripelését eszembe jutnak azok a boldog gyermekkori évek, mikor még nem voltak problémáim, max az hogy dolgozatot írok. Eszembe jutott amikor reggel kinyitottam a szemem, és besütött a napocska az ablakomon, imádtam erre kelni régen. Most már annyira nem, mert felébredek rá. De visszatérve, boldogan keltem, felvettem valami csinosat, kihúztam a szemem, és elindultam a buszmegállóba. Állandóan csiripeltek a madarak, olyan zene volt a füleimnek, olyan boldoggá tett a jóidő, annyira szerettem kinn lenni. Csupa pozitív érzése kerít hatalmába ha belegondolok. Igen, az emlékek, és a honvágyam. A honvágyam egyre erősebb, és nem tudom mit kezdjek ezekkel az érzésekkel. Fáj h nem sétálhatok otthon a városban, fáj h nem találkozhatok a barátaimmal. Nagyon hiányzik.. Tudjátok azért van egy negatívuma is, méghozzá az, hogy amikor karácsonykor lementünk, egy csomó rossz emlék jutott eszembe, amiket szeretnék örökre kitörölni, de egyszerűen nem megy. Szerintetek hogy lenne lehetséges? Nem nagyon kommenteltek. Na szóval a tavasszal az én kis otthonomat szeretem nagyon, de sajnos ritkán tudok haza utazni, mert nincs rá túl sok időm. A hétvégi programom a következő lesz ha süt a nap ilyen szépen, mert most elmegyünk vidékre egy kicsit, hogy viszem a könyvem, kifekszek és olvasok. (meg a tételeket is) Remélem nem borul be az idő hétvégére, ezt szeretem, nem túl meleg nem túl hideg, tökéletes nekem. 🙂  
Mindjárt elalszok olyan álmos vagyok, de még el kell mennem a városba, meg haza kellene jönnöm főzni is, szóval most elmegyek.
Puszi

Sziasztok!

Találtam munkát egy ismerősöm által, nem azért írtam neki h segítsen, egyszerűen csak így alakult hogy oda kerestek embert, én pedig éltem a lehetőséggel. Nem nehéz munka. Előre is elnézést kérek azoktól akik ennyi pénzt keresnek, de egyszerűen ezért a kis nettó 133ezerért elfogok tudni bohóckodni. Fogalmam sincs h lehet ebből megélni. Hogy csinálják az emberek? Oké én nem egyedül vagyok, és nem is itt tervezek maradni, de egyszerűen depressziós vagyok attól hogy fogok tudni elmenni nyaralni, vagy hogy? Vagy mindent a párom fizet? Vagy a szabik? Hogy fogok én 20 napból elmenni 10 napra nyaralni? Plussz ott a kirándulásom ami 5 napos.. Ti ezt h bírjátok h be kell osztani 22-23 napot egy évre? Nagyképű vagyok vagy sem, összesen 1x próbáltam meg itthon maradni, de az első félév után felmondtam és visszamentem Ausztriába, letettem a jogsit h tudjak ingázni, mert Én sosem tudtam 120-ból félretenni… A tanfolyam miatt kerestem itthon munkát egyenlőre, és nagyon várom már h saját vállalkozásom lehessen, mert Én nem akarok alkalmazott lenni, se ennyi pénzért éhen dögleni. Itthon osztogatom be a kis pénzemet, még a min lehetne spórolni nem jött össze, mert nem szeretek a kaján spórolni, voltam elég nagy szegénységben, így azt nem vonom meg. Hiába számolom, 5 hónap alatt jön össze 250ezer ft ha megy a spórolás. De eddig még van 3 hét fizetésig, és 30ezer ft-ból nem tudom h úszom meg h megmaradjon a cél amit belőttem magamnak. (50ezer ft marad a számlán) Nem akarok hozzányúlni a félretett pénzemhez, és a páromnak sem akarok teher lenni h  vegyen ezt vagy azt amit kell. Oké, közös kasszán vagyunk, de még nem annyira h vegyek le, vagy vegyek magamnak belőle valamit. Akkor itt az április, 3 szülinap, húsvét, keresztszülők is vagyunk… Én nem tudom, ti h csináljátok? Jól élünk, de én utálok ajándékot venni ha másra gyűjtök pénzt. (Kanári Szigetek) Már nagyon bánom ezt a keresztszülőséget is. Eleinte nem is akarták h keresztszülő legyek, csak a másik családban kivágták a hisztit h a párok miért nem lehetnek, majd a csaj Rám írt h akkor én is az leszek, kérdezés minden nélkül.. Oké én akartam.. Meg nem szeretnénk nagyon sok pénzt ajándékozni sem, és ez meg nekik nem tetszik, mert ajándékot veszünk ami belefér a keretünkbe, és amennyit szánunk. És elég kellemetlen a helyzet, amikor látom h mki adja a nagy pénzeket, mi meg adunk egy 5-10ezer ft értékű kis játékot. És már ezzel vették el a kedvem az egész ajándékozástól.. Mert én tök kitörő örömmel veszek valamit.. Majd most húsvétkor is már tudom mit veszünk, aminek ŐK tuti nem fognak örülni, de pénzt az istenért se szeretnénk adni. Olyan nehezen keressük meg a kis fizetésünket, hagy döntsük már el mire szeretnénk költeni.. 🙁 Na mindegy, jól elmentem a saját kis témámtól… Szóval ott vannak a születésnapok is, az egyik gyerek.. Na nem is folytatom. Tudom rossz ember vagyok amiért nem szívből veszem az ajándékot, hanem muszájból, de mit tennétek ha 130e ft-ból kellene 3 ajándékot venni plusz ott a húsvét? (egy ember ezek közül akire szívesen költök ♥ ) És önző vagyok tudom, hogy azt a kis kevés pénzt is magamra akarom költeni.. Nyaralás, utazás amiben a boldogságom találom. Egész életemben depressziós voltam.. Öngyilkossági kísérlet sokasága, vagdosások, még sokszor a mai nap is elkap a depresszió és nehéz belőle kimásznom. Az utazásban, új helyek megismerésében, olyan falakat bontottam le amikről gyerekkoromban csak álmodoztam. Soha nem gondoltam volna hogy valaha látom az Óceánt, hogy láthatom a Colosseumot, vagy egyáltalán delfineket csodálhatok meg testközelből. Nekem olyan erőt adnak a céljaimhoz ezek a dolgok, amit eddig nem ismertem. És nagyon sokat köszönhetek ennek hogy a depressziómból kezdek kilábalni. Ha arra gondolok hogy a vállalkozás nem sikerül, mert sokan próbálnak lebeszélni, arra gondolok h és? Ha csak eleinte napi egy vendégem van? Akkor is jobb mintha robotolnék, és valaki megmondja mit kell csinálnom.. Régen nem így álltam volna hozzá, hanem úgy hogy igazuk van, bele sem vágok! Mindig hajt előre valami, nem hagyom h lehúzzanak ilyen emberek, hanem megpróbálok pozitívan gondolkodni. A volt kolléganőm is sokat segített nekem, amiért irtó hálás vagyok, a rengeteg beszélgetésért, hogy felnyitotta a szemem. És ezért most h ez a pénz ilyen kevés, tudom h okkal történik, és lesz jobb amint vége a tanfolyamnak, csak most nehéz h félre kell tennem az utazásaimat. 
A párom mindig megsértődik ha mondom h a boldogságom abban van h utazhatok. Nem értem miért sértődik meg, Ő másban találja meg a boldogságát, amit én nem nagyon értek h miért, amiért az azért elég veszélyes a mai világban. (Bocsi nem írok sok mindent, de nem nagyon szeretném kiderüljön ki vagyok.) Nagyon szeretem, és irtó hálás vagyok annak hogy mindenben támogat, a tanfolyamban, a vállalkozásban, és  boldog vagyok attól h ilyen remek jószívű ember a szerelmem. De ez a boldogság más,  amikor sírva jössz haza egy helyről mert annyira boldog vagy hogy nem ebben a pusztulat országban vagy, ahol minden probléma itt van, és vár szeretettel haza. 
Balra egy remek kép szemlélteti mit érzek minden egyes hazatéréskor. Erről nem szeretnék sose lemondani, ezért nem szeretnék gyereket sem. Kár volt megízlelnem ezt a szuper dolgot. Mert most már más dolgok éltetnek. Egészen eddig nagyon szerettem volna babát, de ez a hagyományos családmodell nem tetszik. Nem gondoltam volna hogy ekkorát fog velem fordulni a világ. Minden vágyam ez volt h gyerek, legalább kettő.. De most az egy babában egyezkedünk a párommal, mert az Ő kedvéért lesz majd később. Sok lemondással jár egy baba, rengeteg pénz, és az Önzőségem nem ismer jelenleg határokat.. Tudom majd más lesz, tudom majd minden szart megakarok neki venni, és mindenem Ő lesz, de egyenlőre nem tudom átérezni ezt, és nem tudom elképzelni milyen lesz ez. Főleg h Én is egy nagy gyerek vagyok még.
Na de lassan megyek tanulni, mert meg kell valósítanom a céljaimat!

Puszillak titeket.!