Annyira imádom ezt a dalt, a dalszövege is pont a helyzetemhez illik. 

Sziasztok!

Azt hiszem ebben a posztban kicsit többet árulok el magamról, de muszáj ahhoz hogy mindenki értse azt amit elakarok mondani, és elvégre, ezzel gyógyulok ha kiírom magamból a dolgokat.
Az ok amiért elhanyagoltam ismét a blogom, az az hogy amióta hazajöttünk Teneriféről, nem sok időm volt géphez ülni, ugyanis mindig volt valami itthon. Tudom az énidő, meg a magammal való foglalkozás legyen legalább 5 perc, de egyszerűen annyira magam alatt vagyok hogy még ehhez sincs sok kedvem. 

Évek óta gyötör engem az irigység, és a megfelelési kényszer az emberek felé, és az hogy egy nullának érzem magam, mert nem tudom elérni amit akarok. 26 évesen ott vagyok hogy vagy a házra teszek félre, vagy dolgozok, vagy nyaralok vagy tanulok. Szeretnék házat venni, nem lakás, házat. Ahhoz pénz kell. Szeretnék tanulni, de ahhoz szintúgy pénz kell. Melyiket kellene csinálni hogy érvényesüljek? Mit tanuljak hogy egyáltalán h ne 200at keressek hanem 300at? Magyarországon annyira nehéz érvényesülni, annyira nehéz bármit is tenni a cél érdekében, h teljesen depressziós lettem, és az vagyok évek óta. Nyílván nem az ország tehet róla h ilyen képtelen vagyok dolgokra, de látom hogy mennyire kilátásképtelen itthon minden. ELrontottam az érettségim, miért? Másik posztban kifogom írni magambólaz összes fájdalmam. Nem tudok egyetelmre menni, az össze tárgyból javítanom kellene, ahhoz mi kell? Ja hogy pénz, mert tárgyanként 20ezer. Oké matek legyen amiből javítok, de akkora anyagot hogyan tanuljak meg állandó meló mellett? Ja, sehogy. 
Hozzá kell tennem hogy én mindig Ausztriában dolgoztam, de mindig fel kellett élnem, na de mindegy, nem magyarázkodok, miért nincs, mert aki onnan jön az pontosan tudja milyen. Egész nyarat végig dolgoztam szezonban hogy eltudjak menni nyaralni, és akkor ott rájöttem hogy én ezt akarom csinálni, utazni. Nem akarok egyenlőre gyereket, nem akarok semmi mást, csak világot látni. Persze szeretnék házat is, de az álmaimat nem adhatom fel azért, ami ugymond elvárt dolog mindenkitől. Legyen házad, építsd fel, és ne láss semmit, mert ha megvan a ház, akkor újítgatod, jön a gyerek és minden más nuku. Persze szeretnék gyereket, és eddig a nyaralás előttig nagyon is akartam 2 év múlva elkezdni a projektet, de rádöbbentem, h jelenleg én erre nem hogy felkészülve nem vagyok, de nincs is türelmem ahhoz h neveljem. A párom nem nagyon erőlteti a lánykérést, ami miatt meg méginkább nem akarok gyereket. 

Sajnos a párom nem akar közös kasszát sem, mert ugye a mai világban ez a divat, hogy mindenki fizesse a sajátját, egy kapcsolatban is, pedig mint tudjuk a férfiak mindig is jobban keresnek mint a nők, és a nők többet is költenek a háztartásra. Nagy nehezen elértem dolgokat, de még így sem teljesen támogat dolgokban, mint pl a tanfolyamokban. Ha egy senkinek érzem magam, ő nem jön oda és nem babusgatja a lelkem, hanem rádob még 3 lapáttal, h még szarabbul érezzem magam. A családja utál, és olyan naiv h nem veszi észre, h annyira nem gondolnak minket egy párnak, h azt gondolják h teljesen külön utakon járunk az anyagiakban. Amikor mentünk nyaralni, mondták h szegénynek kell eurót venni.. Teljesen kiakadtam. Most Ők komolyan azt gondolták hogy akivel együtt vagyok 5éve, lassan 2 éve együtt élünk, tehát az élettársam, annak nem adok a pénzemből?
Szóval sok megoldatlan szál van az életemben. Nem vagyok elismerve, a párom se nagyon akar szeretni úgy igazán, olyan szerelemmel amilyennel én szeretem Őt. 
Na de mindegy.
Búcsúzom, megyek fogorvoshoz.

Sziasztok! :*