Sziasztok!
Hát ezer éve nem írtam, kedves barátnőm jelezte felém, hogy Hannus! Régen írtál! Hova tűntél? Idő híján sajnos nem tudtam írni. Tudom h megfogadtam h ezentúl többet fogok írni, de egyszerűen nem megy.
Az egész nyaramon szezonoztam, sőt még mindig mennem kell, bár h őszinte legyek kedvem az elég kevés. A nyáron elbocsátották azt a kollégámat, aki állandóan szívatott minket. A munka elég büdös volt neki, és az összes dolgot majdhogynem mi csináltuk meg. Semmihez se volt kedve sose. Engem állandóan csesztetett, nem válaszolt a hívásokra. Hogyan kell menni? Ohhh majd este eldönti és telefonál. Telefon sosem érkezett, mindig én írtam hogy na? Mire méltóztatott eldönteni hogy másnap h jön. Ez a főnök hibája, mert nem tudott egy rohadt beosztást írni. Szabadnapokat se tudtuk előre, döntsük el mi. Volt hogy el se mondta a csaj h másnap kap vki plusz napot. Beszéljük meg. Na de a másik kolléganőtől tudtam meg. Hiába hívtam, semmi reagálás. Bepöccent aggyal megírtam neki. Bocsi, de nekem az autót holnap elkell vinnem olajcserére, és megtudom oldani ha szabad leszek. Úgyhogy én nem mennék be holnap. A válasz egyszerre jött h ok. Majd 2 hétig hallgattam h én csak úgy eldöntöttem, és amikor már elegem lett az állandó mocskolódásból, elpattant nálam valami. ELmondtam neki hogy nem tud válaszolni a hívásokra, nem tud visszaírni sem, meg állandóan mindent Ő dönt el, h szeretne jönni, sose lehet semmi sem úgy hogy megvan beszélve. AMikor tudta h pénteken kell szabadnap, direktbe elment h ne tudjak másnap a párommal együtt lenni. De megoldottam. Mit mondott? Nem úgy volt, mondtam visszakeressük? Nekem az összes beszélgetés megvan. Nem mondott semmit. Jól kiordítoztuk magunkat. Nem tudom miért utálhatott ennyire. Fogalmam sincs. Az állandó lelki bántalmaknak vége lett. Mindennap elmondta h biztos h megcsalnak, engem milyen rosszul neveltek. Mindegy. Annyit, de annyit sírtam itthon ezek végett. De hát valaki ilyen hogy örömet okoz neki más fájdalma. De gondolom Ő ennek tudatában nem volt, h mennyire megbántott. De nem haragszom rá, kicsit sem.
Aztán kaptam új kollégákat, az hogy igazából melyik milyen, azt mellőzném. Az egyik lány viszont a tükörképem. Egyre több dolgot tudtunk meg egymásról, és fura volt hallgatnom, azt ami velem is megtörtént. SOHA nem gondoltam vna h a sorsnak ilyen keze van, h idáig elmegy, h megismerjek egy olyan embert aki mindent, de tényleg mindent átélt amit ÉN. Tudom már miért kellett oda visszamennem, azért h Őt megismerjem. A szezon elején nagyon rögös volt az út, nagyon sok nehézség ért, és kellemetlenség. De már tudom a miértjét. Lehet hülyeség mindennek a miértjét keresnem, de ezek mind olyan dolgok, amiket nem tudunk bevonzani. Jönnek, és élni kell a lehetőségekkel. 🙂
Akkor az autóm is beszart, utána a szabadnapok miatt 6 napot kellett dolgoznom. Aztán elutaztunk Rómába, nagyon szuper volt. Anya nagyon örült annak h először repülhet, mondta h még szeretne! 🙂
Colosseumot néztük meg, sokat sétáltunk. Voltunk a Trevi kútnál, A pantheonnál, spanyol lépcsőnél. A Vatikánba 2 óra sorban állás után végre bejutottunk. Érdekes volt, de egy csomó mindent nem tudtunk megnézni 🙁 Mert bonyolult volt nagyon az a térkép amit adtak 🙁 A Sixtus kápolnába alig tudtunk csodáskodni, mert az őrök állandóan zavartak minket ki. A nyaralást is lefoglaltuk. Ciprusra megyünk!
ALig várom! 🙂
Na még írok a napokban, mert most itthon leszek pár napot!
Puszillak titeket
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: