Sziasztok!
Hát elmentünk nyaralni, haza is értünk a nyaralásból. Ciprus nekem annyira nem jött be, de lehet hogy talán a kedvem volt olyan mint az ottani időjárás. Eléggé vad szelek fújtak, nagy esőzések voltak, amin duplán csak felhúztam az agyamat, hogy egész évben várom a nyaralásom, és nem tudok lemenni a partra! Na de kezdjük az elején. Talán borús kedvem ott kezdődött, amikor a párommal szerdai este összepakoltunk, együtt. Majd elővette a hátiját, hogy azt is vigyem magammal. (Nálam volt az autó mert én mentem látogatóba, édesanyámhoz, és a barátaimhoz vidékre, és onnan indultunk a reptérre) Na ott kezdődött, hogy nem dugott semmit sehova, egyből tudtam h na ebből sem lesz lánykérés.. Ennek ellenére az agyam egy kis része bízott benne, hogy de meglesz. Aztán végül amint odaértünk, csak ezen járt az eszem. Miért nem? Mi a baj velem? Mikor akarja megtenni? Mindennap rossz kedvel keltem, a rossz idő rá tett egy lapáttal. 4napunk volt amikor elmentünk a strandra, de amúgy rossz időben egy hajókirándulásra sem, sőt alapból kirándulni sem tudtunk elmenni. Úgyhogy azon a sötét apró szobában lestük egymást, meg nyomkodtuk a telefont. Filmeztünk ilyesmi. Az utolsó előtti nap el is durrant nálam valami. Hogy eljutottunk 3 ilyen gyönyörű országba idén, és sehol sem tette meg a nagy lépést. Sehol. Én olyan rettentő csalódottan ültem fel a repülőre, hogy nem tudjátok nekem elhinni. Tudom nem szabadna ennyire várnom, de 27 éves vagyok, lassan gyereket kellene szülni, és nekem ez egy akkora vágyam, és sehol sem teszi meg. Nem kell a közhellyel jönni, hogy majd ha nem számítok rá, mert olyan nincs, jövőre esküvőt kellene tartani, de nem tudom h mire várunk? Vagy Ő mire vár? Ha nem jött el az ideje, nem érzi hogy ennek van jövője, vagy nem akarja megkérni a kezem, akkor miért nem mondja meg hogy lépjünk tovább? Itt lesz az évfordulónk majd, gondoltam talán akkor, de nem fogja, egyrészt mert csak a mézes madzagot húzza előttem, a másik meg h túl kiszámítható lenne. De lehet h jobb is ha már nem teszi, mert ez már szerintem részemről a ráerőszakolás arra amit nem akar. Kényszerből ne tegye meg, nem kell. Majd felteszem az i-re a pontont azon a napon, hogy lesz papír vagy nem, mert ha nem jobb lesz ha hagyjuk egymást. Nem kell akkor már fehér ruha, nem, azok után ha nem kéri meg a kezem, nem akar látni abban a ruhában, akkor nem kell. Legyen a papír, és többit úgyis tudjátok. Miért házasodnak a mai fiatalok, bár én sosem erre gondoltam, mert évek óta szeretném, de van akinél megdobja…
Na ezt a témát dobom is, mert csak célozgat, meg utalgat, azért h végül ne veszítsen el, de semmi nem lesz a sztoriból.
Másik csalódottságom ami eléggé felkavar, az az hogy a szülei nem igazán kedvelnek. Nagyon sokszor mondtam a páromnak, hogy mit érzek mit gondolok. Azokból amiket mondtak, vagy véletlen kicsúszott a szájukon tudtam. De a párom azzal nyugtatott, hogy ne legyek buta, beképzelem. És aztán anyával mentünk el hozzájuk mert párom ott volt. És anya is észrevette amit mindig mondok, de senki nem hiszi el. Milyen furán viselkednek.. A lényeg a lényeg, hogy Én elmentem kutyával játszani míg Ők beszélgettek. Anya várt a nyaralás végéig hogy elmondja nekem miket beszéltek. Teljesen megdöbbentem. Nem gondoltam volna hogy amit észreveszek az mind igaz.
Nem hisz a házasságban, anya nem is mondta el részletesen, lényeg h hülyeség az egész, de mi úgysem maradunk együtt szerinte. Anya pedig hogy mi az h nem maradunk együtt? És elmondta hogy mert a mai fiatalok mind szét mennek.. Nem gondolom h ez az igazi magyarázat, de hagyjuk. És nagyon keveset megyünk, ezért nem tudnak velem közvetlenek lenni.
Megint ez a duma? Keveset járunk le. Megvan az életünk. Miért kellene mindig ott lenni?
Csak tudjátok jó volt abban a tudatban élni hogy beképzelem, de így h tudom az egész valóban így van, eléggé elvette a kedvem mindentől.
Mára ennyit szántam.
Puszillak titeket
