Tudjátok mennyit hisztiztem, mennyire akartam azt a gyűrűt. Hát megvan. Megkérték végre a kezem és nagyon szeretném 3 hónapon belül megszervezni 🙂 

Jó Reggelt!

Írtam egy bejegyzést a gondolataimról, arról hogy mi történt velem, a lelkemben, mikre döbbentem rá édesanyámmal kapcsolatban, de túl erős volt az a poszt, és nem engedhettem ki. Burkoltam megfogom írni valamikor a történetem egy könyvben, csak idő híján nehéz. Szóval nem ment ki. A nárcisztikus szülőkről írtam. Ha valakit érdekel a téma, szívesen beszélgetek vele erről.

A barátságról viszont nagyon sok posztom van, és tudom hogy unjátok már nagyon, de annyi de annyi minden van, amit még írni szeretnék. 
A kis barátnő, nagyon összevesztünk. 
Nagyon hasonlít Rám. Sokban. Mintha magamat látnám csak 5-10 évvel ezelőttről. Én tudom hogy nagyon fájt neki amiket írtam, de olyan őszinte volt minden szavam, hogy nem bánom h ezek elhagyták a számat. Nekem a Lulum, és a középiskolai barátaim ugyanígy elmondták a véleményüket, ugyanilyen keményen. Sírtam, hisztiztem 1-2 hétig, aztán ment tovább az élet, eszembe sem jutott hogy ilyen miatt örökre ‘szakítsak’ valakivel meg egy barátságot. Viszont Ő így reagálta le, hogy Ő többet nem a barátom, mert Én ilyeneket gondolok róla, és az nem barátság. A barátság értelmezése a későbbiekben vita forrássá alakult ki, ráöntöttem a szarjaim, neki nem kellet ez, mert mindennap hívogathatott volna. Rengetegszer szerettem volna vele beszélni félórára, vagy csak összeülni egy kávéra. Volt hogy megkérdeztem náluk aludhatok-e, olyan szinten volt balhé itthon, és azt se lehetett. Szerintem egy barát nem ilyen. Szerinte meg oldjam meg egyedül, mert ő mindig próbált velem találkozni, de nem tudott minden nyűglődésemnél ott lenni. Hozzáteszem hogy amióta barátok vagyunk, egyszer sem.. Én csak kávézgatós barátnőnek hívtam magam, mert igazából ennél több nem volt.
Szóval megírtam neki, mert szerinte nincs ideje semmire mert csak 2 szabadnapja van a héten. Nem érti mikor írtam h minden normális ember 5 napot dolgozik ebben az országban, és 2 napot szabad. Jött a betegségével h amiatt nem megy sehova sem, meg az evés meg a pénz meg a minden. Amikor megírtam neki h ez kifogás, szerintem arra pipult be. Valóban drága kajákat kell vennie, de mivel tudom mennyit keres, és én is kerestem ennyit, vagy többet, és nem vagyok spórolós (annyira) ha ennyi pénzből élek, mégis megmaradt több mint fele a fizetésemnek.. Magyar fizut hagyjuk, abból nem marad egy cent sem. 😀 
Egy rossz szót se írtam a kedveséről, mégis úgy írta le mintha én sok rosszat írtam volna róla. Pedig én csak annyit tettem, h leírtam hogy nem szimpatikus azóta mióta elmesélt olyat, amit lehet nem kellett volna tudnom, mert akkor nem így nézek rá. 
Leírta h én a párommal csak az anyagiak miatt vagyok együtt. Igazából nem akartam magyarázkodni neki, mert párommal jót nevettünk rajta, 2 nappal később is még írt, mikor megírtam neki, h sokszor elmeséltem neked, de el mondom még egyszer.
Én jóval többet kerestem évekig, de ez majdnem rá ment a kapcsolatomra, mert alig láttam, miatta álltam neki itthon tanulni, h eltudjak helyezkedni. Igazából most ezeket csak azért írom le mert a következő posztomnál kicsit fontos lesz. A lényeg a lényeg hogy én nem értem hogy egy vélemény végett, vagy egy veszekedés után miért lesz vége egy barátságnak? Én ezt sosem értettem, én is voltam ilyen haragtartó, de aztán engem nem érdekelt már, mert mégis a legjobb barátom volt aki csak jót akart nekem, és a véleményét mondta el, aki épp az adott életszakaszban mellettem volt. Szóval egy ilyen miatt szakadt vége a barátságnak.. 
Lenne több is amit írni lehetne, de sajnos nincs sok időm, és a következő poszt sokkal pozitívabb.

Puszi

Sziasztok!

Hát ma végre hozok egy friss ropogós bejegyzést, mert végre van időm ide csüccsenni a gép elé. Reggel nekiálltam kitakarítani a konyhát, de közben csináltam rétest meg a páromnak amerikai palacsintát. Kimostam a függönyöket, az ágyneműt is.. Aztán felkellene porszívóznom megmosnom, de egyszerűen elment az életkedvem is. 😀 Lehet egy kicsit pihenek, töltök fel magamról végre képet mert mostanában tök üres a social media oldalaim. Mindig csak dolgozok, meg a házi teendőim csinálom. 

Kezdek beleőrülni ebbe az egész kialakult szarban. Nem elég hogy törölték a járatom, és az egész éves terveim lógnak a képzeletbeli falamon arra várva, hogy Korona szépen eltűnjön a f*szba.. Aggódók állandóan anya miatt, mert szívbeteg, és nem bír magával, már menne dolgozni.. Elegem van h sehova nem lehet menni, csak dolgozni. Igen azok az emberek közé tartozok, akik betartják az előírásokat, és nem csámborognak, csak ami a kijárási korlátozásban van. Heti 1x megyek el vásárolni, bár ez a hét elég sűrű volt, szóval többet kellett.. Nem mehetek a családomhoz el, nincs társasági életem, csak a mobiltelefonnal meg a párommal, de már vele sem tudunk mit mesélni, mert elküldték szabira, én meg megőrülök benn a melóhelyen, mert annyira idegesítőek az emberek, hogy már nem bírok sokszor magammal. Beleáll a pofámba, majd azt mondja szagoljam meg a haját. Miafaszbajod van ember? És amikor mondom h légyszi, 1,5 méter fel van háborodva. A lányokat egyszerűen nem bírom tolerálni már. Eskü már értem miért mindig fiú barátaim voltak.. A költözés óta nem nagyon voltak barátaim, csak lányok. És ez a hiszti nekem már sok, lehet amúgy is már nem vagyok olyan türelmes, meg az anyagi hátterem sem olyan mint fél éve… Hisztizik mert nem vele beszélgetek, hanem egy fiúval.. mert basszus hiányzik a fiús társaság. Hol vagyok én? Óvodában? Komolyan? 27 évesen ezen hisztizik meg duzzog h nem vele beszélgetek… Én nekem ehhez nincs már türelmem. 

Kicsivel később 2 héttel:
Vázlatban volt, viszont most lett időm végre befejezést írni a kis bejegyzésemhez. A két hét alatt a kisleány nem áll velem szóba, én meg vele nem, szóval az óvoda ugyanott tart. Az hogy annyival se tisztel meg hogy odaböfögjön egy bocsot, nem gondolom hogy nekem kellene kezdeményeznem. De amúgy elvagyok így. Nem hiányzik nekem. Az hiányzik h kimozduljak, hogy mehessek, de nem lehet. Amúgy visszatérve erre az egész kis helyzetre, sok dologra rájöhettem abban a pár napban míg otthon voltam. Nincsenek barátaim, nincs olyan akinek megnyíltam volna. (Lulum más, Ő nem ide tartozik.) A barátnőm, aki idevalósi, gondolkodtam és nem sok midnent tud rólam vagy a múltamról. Pedig a múlt a jelenem része, és nem tudtunk megnyílni a másiknak. Szóval mivel nem mondanám h ‘leültünk’ és megbeszéltük, de leírtam neki messengeren a fájdalmaim és mondta h még van időnk, mert barátok vagyunk. És ebben igaza van 🙂 Szóval örülök h a beszélgetés így haladt.

Kezd elegem lenni, kezdek besokalni. Menni akarok már. Nem bírom itthon már sokáig! 

Sziasztok!

Nem tudom ti milyen kategóriába tartotok, de én eddig huzamosabb ideig mindig kinn dolgoztam, és az ottaniak mások mint az itthoni magyarok. Én egyszerűen sosem tudok beilleszkedni az itthoni munkahelyekre. Passzolom hogy miért.. Az első munkanapomon, pl a műszakvezetőn kívül senki nem szólt hozzám, senki nem jött oda miben segítsenek, mit merre találok. Azt hittem majd dumálnak, merre dolgoztam, honnan jöttem, stbstb. A másik nap ugyanez volt a helyzet, ott mondjuk jó betanítót kaptam szóval ő aranyos volt. Aztán a többi nap se nagyon szólt senki hozzám, már majdnem sírva fakadtam amikor kaffogva tanított be a csaj, majd menőn azt állította hogy Ő szeret paraszt lenni másokkal, és nem tehet róla. (nem tudom megérteni ebben mi a menő?) Nem tudom hányadik hetem van már, de most nagyjából beszélgetnek velem, ha én belepróbálok folyni a témába, és így elkezdődött valami, amit remélem h folytatódni fog, mert elég kellemetlen hogy senki nem szól, meg nem foglalkoznak velem. De minden hét más, volt olyan hét amikor hozzám se szóltak azok akik előtte héten meg beszélgettek velem.. Ahogy a keresztanyám mondta, h Ő is volt ilyen helyen ahol mindenki úgy nézett rá mint egy ufóra.. Nagyon nehéz komolyan, és nem értem.. Vagy csak én vagyok túl jószívű, és máshonnan jöttem? 
Tegnap volt egy diáklányunk ott. És láttam h ugyanúgy fél ahogy én féltem. Gondoltam h már volt itt, mivel tudta mit kell csinálni, de szünetben bementem hozzá az öltözőbe h jöjjön át az étkezőbe, mondta h nem, jó itt neki. És felajánlottam hogy segítek neki csak szóljon bármi van. Nem jött át. A nap folyamán kért segítséget, néha-néha. Mikor letelt a műszak, mondtam neki, mert egyszerűen muszáj volt elmondanom, h mennyire szép arca van, azért néztem sokszor rá, nem azért mert meleg vagyok 😀 Aztán mondta h köszi, és amit ezután mondott beragyogta a napom.
‘Köszönöm hogy ma olyan kedves voltál velem, soha senki nem jött oda hozzám. Annyira jól esett, szóval köszi‘
Mondtam hogy tudom milyen szar érzés, ezért ajánlottam fel a segítségem. De ennyit jelent ha odamentek egy olyanhoz, akin látod h retteg, és fél az emberektől.. Szóval légyszi ha van nálatok egy új, menjetek oda hozzá és bátorítsátok 🙂

Ennyit szerettem volna mára.
Puszi

Sziasztok!

A napjaim telnek, de magamra konkrétan még nem volt időm. Kicsit zavar engem ez a dolog, mert az én idő kellene és jót tenne a lelkemnek. Mivel most délutános vagyok a délelőtt kellene megoldani a dolgaimat amik nagyon nehezen mennek. Hétfőn nem is tudom mit csináltam. Megnéztem a kedvenc sorozatom 14.részét, és alig várom a következő 15.-16.részt. Sajnos ennek a sorozatnak itt a vége.
Ezen a sorozaton majdhogynem minden egyes részen sírtam, annyira szép és megható, ehhez hasonlóval még nem találkoztam, pedig jó pár doramát megnéztem. Voltak amiket nagyon nagyon imádtam, de azt hiszem meglett az új kedvencem. Hyun Bin egy remek nagyon szerethető színész, így fogtam magam és nekiálltam a többi sorozatjának is, amibe még a párom is bele-bele les, sőt érdeklődve figyeli mi történik a Secret Garden cimű drámában. Régebben rengeteg sorit megtudtam nézni egyhuzamban, volt hogy egész nap reggeltől estig ezeket néztem, az utóbbi időben viszont egyik sem kötött le annyira hogy 2-3 óránál többet bírjak nézni a koreai sorozatokból, de ez a két sorozat más. Annyira lekötnek hogy egész nap nézném. Amúgy azért álltam neki nézni a Crash Landing On You cimű sorozatnak, mert imádom az észak koreai történeteket, annyira átélem azt ami ezekben van, és egyszerűen magával ragadott a történet. Most majd édesanyámmal akarom megnézetni, mert Ő is nagyon szereti az ilyen szívszaggató történeteket. De amúgy ha valaki nekiáll, ez nagyon magába zuhanós sorozat. Tehát én ezt teljesen egyedül szeretem nézni, mert a párom állandóan oda les, és elbohóckodja a számomra síros, megható jeleneteket. Szóval tényleg beszippantja a nézőt, csak Én a TV és a CSEND, redőny lehúz… 😀 Na de eltértem, szóval nagyon várom az utolsó két részt, de nem tudom mikor tudom egyedül egymagamban megnézni mert jövőhéten már délelőttös leszek, hétvégén meg nem érek rá, mert megyünk le Vidékre, de mint írtam párom előtt nem szeretek ilyeneket nézni, csak a vicces drámákat. Lényeg a lényeg, hogy hétfőn ugye elment az időm, meg korán is mentem mert gyalog kellett mennem dolgozni. Kedden futkostam a városban, semmire sem volt időm, szerdán azaz tegnap végre lett volna időm tanulni, takarítani stb, de a keresztanyám akivel ezer éve nem beszéltem felhívott, és vmi 1,5 órát beszéltünk.. Úgyhogy tanultam és ennyi fért bele a tegnapi napba. Ma elvittem párom dolgozni, elugrottam  boltba vettem fini oldalast, most már benn sül a sütőben, de ma se tudok sorozatot nézni, mert elmosogatok még, aztán a szobába is összetakarítok, aztán állhatok neki tanulni míg nem megyek.. Annyira szeretnék csak egy órát magamnak, oké most is itt írok, de ennyi fél óra kikapcsolódásom hagy legyen. De olyan hogy végre nézhessem a Secret Gardent! 😀 Ugyhogy sajnos én idő megint nuku, és még vasalnom is kellene, de ma már tényleg ki vasalok. Na a mosógép is lejár lassan, mehetek teregetni is. 

További Szép Napot Nektek!

Sziasztok! 
Annyira várom már a tavaszt, és ahogy hallom a kismadarak csiripelését eszembe jutnak azok a boldog gyermekkori évek, mikor még nem voltak problémáim, max az hogy dolgozatot írok. Eszembe jutott amikor reggel kinyitottam a szemem, és besütött a napocska az ablakomon, imádtam erre kelni régen. Most már annyira nem, mert felébredek rá. De visszatérve, boldogan keltem, felvettem valami csinosat, kihúztam a szemem, és elindultam a buszmegállóba. Állandóan csiripeltek a madarak, olyan zene volt a füleimnek, olyan boldoggá tett a jóidő, annyira szerettem kinn lenni. Csupa pozitív érzése kerít hatalmába ha belegondolok. Igen, az emlékek, és a honvágyam. A honvágyam egyre erősebb, és nem tudom mit kezdjek ezekkel az érzésekkel. Fáj h nem sétálhatok otthon a városban, fáj h nem találkozhatok a barátaimmal. Nagyon hiányzik.. Tudjátok azért van egy negatívuma is, méghozzá az, hogy amikor karácsonykor lementünk, egy csomó rossz emlék jutott eszembe, amiket szeretnék örökre kitörölni, de egyszerűen nem megy. Szerintetek hogy lenne lehetséges? Nem nagyon kommenteltek. Na szóval a tavasszal az én kis otthonomat szeretem nagyon, de sajnos ritkán tudok haza utazni, mert nincs rá túl sok időm. A hétvégi programom a következő lesz ha süt a nap ilyen szépen, mert most elmegyünk vidékre egy kicsit, hogy viszem a könyvem, kifekszek és olvasok. (meg a tételeket is) Remélem nem borul be az idő hétvégére, ezt szeretem, nem túl meleg nem túl hideg, tökéletes nekem. 🙂  
Mindjárt elalszok olyan álmos vagyok, de még el kell mennem a városba, meg haza kellene jönnöm főzni is, szóval most elmegyek.
Puszi

Sziasztok!

Találtam munkát egy ismerősöm által, nem azért írtam neki h segítsen, egyszerűen csak így alakult hogy oda kerestek embert, én pedig éltem a lehetőséggel. Nem nehéz munka. Előre is elnézést kérek azoktól akik ennyi pénzt keresnek, de egyszerűen ezért a kis nettó 133ezerért elfogok tudni bohóckodni. Fogalmam sincs h lehet ebből megélni. Hogy csinálják az emberek? Oké én nem egyedül vagyok, és nem is itt tervezek maradni, de egyszerűen depressziós vagyok attól hogy fogok tudni elmenni nyaralni, vagy hogy? Vagy mindent a párom fizet? Vagy a szabik? Hogy fogok én 20 napból elmenni 10 napra nyaralni? Plussz ott a kirándulásom ami 5 napos.. Ti ezt h bírjátok h be kell osztani 22-23 napot egy évre? Nagyképű vagyok vagy sem, összesen 1x próbáltam meg itthon maradni, de az első félév után felmondtam és visszamentem Ausztriába, letettem a jogsit h tudjak ingázni, mert Én sosem tudtam 120-ból félretenni… A tanfolyam miatt kerestem itthon munkát egyenlőre, és nagyon várom már h saját vállalkozásom lehessen, mert Én nem akarok alkalmazott lenni, se ennyi pénzért éhen dögleni. Itthon osztogatom be a kis pénzemet, még a min lehetne spórolni nem jött össze, mert nem szeretek a kaján spórolni, voltam elég nagy szegénységben, így azt nem vonom meg. Hiába számolom, 5 hónap alatt jön össze 250ezer ft ha megy a spórolás. De eddig még van 3 hét fizetésig, és 30ezer ft-ból nem tudom h úszom meg h megmaradjon a cél amit belőttem magamnak. (50ezer ft marad a számlán) Nem akarok hozzányúlni a félretett pénzemhez, és a páromnak sem akarok teher lenni h  vegyen ezt vagy azt amit kell. Oké, közös kasszán vagyunk, de még nem annyira h vegyek le, vagy vegyek magamnak belőle valamit. Akkor itt az április, 3 szülinap, húsvét, keresztszülők is vagyunk… Én nem tudom, ti h csináljátok? Jól élünk, de én utálok ajándékot venni ha másra gyűjtök pénzt. (Kanári Szigetek) Már nagyon bánom ezt a keresztszülőséget is. Eleinte nem is akarták h keresztszülő legyek, csak a másik családban kivágták a hisztit h a párok miért nem lehetnek, majd a csaj Rám írt h akkor én is az leszek, kérdezés minden nélkül.. Oké én akartam.. Meg nem szeretnénk nagyon sok pénzt ajándékozni sem, és ez meg nekik nem tetszik, mert ajándékot veszünk ami belefér a keretünkbe, és amennyit szánunk. És elég kellemetlen a helyzet, amikor látom h mki adja a nagy pénzeket, mi meg adunk egy 5-10ezer ft értékű kis játékot. És már ezzel vették el a kedvem az egész ajándékozástól.. Mert én tök kitörő örömmel veszek valamit.. Majd most húsvétkor is már tudom mit veszünk, aminek ŐK tuti nem fognak örülni, de pénzt az istenért se szeretnénk adni. Olyan nehezen keressük meg a kis fizetésünket, hagy döntsük már el mire szeretnénk költeni.. 🙁 Na mindegy, jól elmentem a saját kis témámtól… Szóval ott vannak a születésnapok is, az egyik gyerek.. Na nem is folytatom. Tudom rossz ember vagyok amiért nem szívből veszem az ajándékot, hanem muszájból, de mit tennétek ha 130e ft-ból kellene 3 ajándékot venni plusz ott a húsvét? (egy ember ezek közül akire szívesen költök ♥ ) És önző vagyok tudom, hogy azt a kis kevés pénzt is magamra akarom költeni.. Nyaralás, utazás amiben a boldogságom találom. Egész életemben depressziós voltam.. Öngyilkossági kísérlet sokasága, vagdosások, még sokszor a mai nap is elkap a depresszió és nehéz belőle kimásznom. Az utazásban, új helyek megismerésében, olyan falakat bontottam le amikről gyerekkoromban csak álmodoztam. Soha nem gondoltam volna hogy valaha látom az Óceánt, hogy láthatom a Colosseumot, vagy egyáltalán delfineket csodálhatok meg testközelből. Nekem olyan erőt adnak a céljaimhoz ezek a dolgok, amit eddig nem ismertem. És nagyon sokat köszönhetek ennek hogy a depressziómból kezdek kilábalni. Ha arra gondolok hogy a vállalkozás nem sikerül, mert sokan próbálnak lebeszélni, arra gondolok h és? Ha csak eleinte napi egy vendégem van? Akkor is jobb mintha robotolnék, és valaki megmondja mit kell csinálnom.. Régen nem így álltam volna hozzá, hanem úgy hogy igazuk van, bele sem vágok! Mindig hajt előre valami, nem hagyom h lehúzzanak ilyen emberek, hanem megpróbálok pozitívan gondolkodni. A volt kolléganőm is sokat segített nekem, amiért irtó hálás vagyok, a rengeteg beszélgetésért, hogy felnyitotta a szemem. És ezért most h ez a pénz ilyen kevés, tudom h okkal történik, és lesz jobb amint vége a tanfolyamnak, csak most nehéz h félre kell tennem az utazásaimat. 
A párom mindig megsértődik ha mondom h a boldogságom abban van h utazhatok. Nem értem miért sértődik meg, Ő másban találja meg a boldogságát, amit én nem nagyon értek h miért, amiért az azért elég veszélyes a mai világban. (Bocsi nem írok sok mindent, de nem nagyon szeretném kiderüljön ki vagyok.) Nagyon szeretem, és irtó hálás vagyok annak hogy mindenben támogat, a tanfolyamban, a vállalkozásban, és  boldog vagyok attól h ilyen remek jószívű ember a szerelmem. De ez a boldogság más,  amikor sírva jössz haza egy helyről mert annyira boldog vagy hogy nem ebben a pusztulat országban vagy, ahol minden probléma itt van, és vár szeretettel haza. 
Balra egy remek kép szemlélteti mit érzek minden egyes hazatéréskor. Erről nem szeretnék sose lemondani, ezért nem szeretnék gyereket sem. Kár volt megízlelnem ezt a szuper dolgot. Mert most már más dolgok éltetnek. Egészen eddig nagyon szerettem volna babát, de ez a hagyományos családmodell nem tetszik. Nem gondoltam volna hogy ekkorát fog velem fordulni a világ. Minden vágyam ez volt h gyerek, legalább kettő.. De most az egy babában egyezkedünk a párommal, mert az Ő kedvéért lesz majd később. Sok lemondással jár egy baba, rengeteg pénz, és az Önzőségem nem ismer jelenleg határokat.. Tudom majd más lesz, tudom majd minden szart megakarok neki venni, és mindenem Ő lesz, de egyenlőre nem tudom átérezni ezt, és nem tudom elképzelni milyen lesz ez. Főleg h Én is egy nagy gyerek vagyok még.
Na de lassan megyek tanulni, mert meg kell valósítanom a céljaimat!

Puszillak titeket.!

Jó Reggelt mindenkinek, vagy délután ki mikor olvassa.

Nem fogok magyarázkodni miért nem írtam, mert nincs ehhez most jelenleg türelmem. Amióta nem írtam elég sok minden nem történt velem, semmi olyan amiről tudnék írni. Vagyis témáim mindig vannak, de az hogy leüljek és gépeljek ahhoz már sokszor kedvem nincs. A könyvemnek is annyiszor nekiálltam, de egyszerűen nem megy, annyira szeretném megírni, megvan a fejemben, de nem megy. Lehet azzal keresnék sok pénzt. 😀 Nem dolgozok megint egy ideje, tudjátok kezdődik egy tanfolyam, és elég nehéz olyan munkát találni ami rugalmasan alkalmazkodik hozzá. A főnököm ahova mindig megyek dolgozni szezonra, közölte h neki nem felel meg. Szép. 8 hétről lenne szó, a szombatok végett, és nem hagyja. 2 év elment. De ha abba gondolok bele, hogy a sors, hogy ott véget ért a feladatom, akkor örülhetek neki, hogy van egy hatalmas pipa a listán. Megismertem 3 csodálatos embert, akik a mai napig barátaim, és bízhatok bennük. Szóval a lelkemnek helyre kell állnia, mert az a rengeteg pénz amit ott kaptam, azt sajnos nem mostanában tudom majd behozni. Nem megyek nyaralni.. Sírok emiatt. De valahogy össze spórolom az árát akkor is!!! 😀

Na aminek ki kell jönnie az az h a családi perpatvar ami körülöttünk folyik. Annyira elegem van már az állandó szarkavarásból, és állandóan megy. Mindig mki háta mögött csak a kibeszélés, és mindig én leszek a rossz, amikor semmi rosszat nem csináltam. Amikor tegnap édesanyám szembesített vele, h én miket mondtam és ezért nem akar nagyon szóba állni velem a nagynéném, csak lestem. Hogy mi van? Soha nem mondtam olyan dolgokat amiket állítottak, és igen nagyon sok mindent köszönhetek neki, és örökké hálás leszek neki h mellettem állt. És anya h magyarázzam ezt neki el. Én? Miért tenném? Ha nem veszi észre h mennyire szeretem, és ha elhiszi valakinek milyen rosszat mondtam róla, akkor az az Ő hibája. Elegem van az állandó magyarázkodásból. Miért kell mindig mindenkit kibeszélni, vagy ha mondunk valamit kifordítani és továbbadni? Miért nem lehet normálisan meg a család?
Én mindig a családomra számíthattam, nekem nem voltak kimondott igaz mindenben támogató barátaim. Most is egyedül a családom támogat h sikerülni fog a saját vállalkozás, emiatt ne aggódjak, inkább a páromon látom azt h valamiért fél h nem fog menni, nyilván neki nem túl jó, mert házat szeretnénk venni, ha lesz lánykérés akkor esküvő. (Igen, talán idén lesz.. ) De nekem rendbe kell tennem az életem, most nekem ez a cél, ha nem fog menni ez a vállalkozás se, akkor majd visszamegyek Ausztriába dolgozni, bár nem szeretnék. És hála istennek hogy a családom lát bennem egyedül valamit, ami miatt megtudom csinálni. De a páromtól várnám a leginkább a támogatást, biztatást. Oké vannak olyanok amikor valami nem tetszik, de én azt gondolom h mindig mindent megbeszélünk egymással. 

Most egyenlőre ennyit írok mert mennem kell.

Puszi.

Sziasztok!

Egyre inkább bánt az hogy ilyen kis kevéske pénzért dolgozok itthon, és egyszerűen nem vagyok megbecsülve. Nincs elmosogatva, nincs meg soha semmi rendben tartva. És a párom nem ilyen volt. Az adventi naptárat is megcsináltam, tavaly örült annak hogy kitaláltam ilyen, úgy várta h megvehesse az ajándékokat. Idén meg lassan december 1 és semmi. Eléggé kiakadtam. Észrevettem már a nyáron hogy valahogy más, valahogy megváltozott, és már nem szerelmes. Tudom jöttök majd a közhelyekkel, hogy mert belel látom. Nem. Szerintem ott ment el a dolog, h nem dolgoztam év elején. Mindent megtettem h kárpótoljam hogy a benzint fizetnie kellett, és néha a kaját.. Mindent megcsináltam itthon is.. Mindig mindent hogy lássa. Amiket írtam. Nyáron is. 11 órát dolgoztam.. És ezek mellett itthon is remekelnem kellett. Állítja hogy állandóan segít, és tényleg nagyon örülnék neki ha magától észrevennék itthon mit kellene csinálni, de nem. Az egész balhé ebből indult ki, h megint erre értem haza este 8kor. Olyan kis kevés pénzt kapok, és kurva fáradt vagyok, és ennyire nem vagyok megbecsülve. Igen ezekért vártam a gyűrűmet.. de sose lep meg.. Mindegy is. Szóval vagy van másik lány a dologban, vagy pedig passzolom. Oké vannak kiakadásaim, a tegnapi ilyen volt, amikor repül minden, előkerül a bőrönd. És még a telefonom kijelzője is betört. Ugy hogy 33 órát kellett dolgoznom azért h most elmehessek megcsináltatni. Párom jönne azzal h ügyes vagy, meg megérdemled.. De szerintem nem ezek azok a szavak amiket mondania kellene. Hanem ha sírok akkor odajönnie h beszéljük meg, ha látja hogy mennyire kész vagyok akkor megkellene vigasztalnia, de nem teszi. Ebből jön az h ideges vagyok h leszar. Tényleg nem szeret már. Nem tudom még hogy tovább. 🙁

A barátnőmnek végre elmertem mondani mi bánt, és erre egy hosszú regényt írt, amit azért nem olvastam el, mert amúgyis eléggé fáj hogy nincs senkim akire számíthatok. A lényeg az lett hogy Ő nem ragaszkodik hozzám, és nem akar talizni sokat sem. Nem tudom mikor találok olyan barátot, aki szeretni fog engem..

Na megyek, ezer a dolgom

Annyira gyönyörű ez a dal, ha nem ismeritek mképp hallgassátok meg! 🙂 

Jártam mindenhol lassan
Voltam már hátul a sorban
Volt úgy, hogy térdre borultam
Az összetört szívemet húztam a porban
Nekem azt mondták van, hogy az élet
Kihúzza néha alólam a széket
Ha esni kell, hadd essek
Legalább megélem, amit ők sohasem mertek

Mindegy, ki mit mondott
Velem együtt jártak a gondok
Én a szakadék széléről
Álmodtam nagyot

Minden egyes tévedésem
Erősebbé tett, mint régen
Már tudom, nem hordhatom
A világ súlyát a vállamon
Én semmit nem kaptam meg ingyen
Senki nem virrasztott értem
Mégis ember lett belőlem
Mégis ember lett belőlem

Mondtak már mindent rólam
Gyerekként csak álmodoztam
Ha sarokba löktek, hittem a jóban
Hogy megosztom azt, amit magammal hoztam
Ma ugyanúgy tombol az akarat bennem
Levegőt azóta se vettem
Az iránytűm a szívemben
A félelmem elkergetem

Mindegy, ki mit mondott
Velem együtt jártak a gondok
Én a szakadék széléről
Álmodtam nagyot

Minden egyes tévedésem
Erősebbé tett, mint régen
Már tudom, nem hordhatom
A világ súlyát a vállamon
Én semmit nem kaptam meg ingyen
Senki nem virrasztott értem
Mégis ember lett belőlem
Mégis ember lett belőlem

Én egyedül másztam a hegyeket
Ahol a lejtő folyton meredek
Előttem csak egy cél lebegett
Hogy mindig megéljem a perceket

Minden egyes tévedésem
Erősebbé tett, mint régen
Már tudom, nem hordhatom
A világ súlyát a vállamon
Én semmit nem kaptam meg ingyen
Volt, hogy senki nem hitt bennem
Mégis ember lett belőlem
Mégis ember lett belőlem

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=TWws-UCh2XQ