:)

Jó Reggelt!

Írtam egy bejegyzést a gondolataimról, arról hogy mi történt velem, a lelkemben, mikre döbbentem rá édesanyámmal kapcsolatban, de túl erős volt az a poszt, és nem engedhettem ki. Burkoltam megfogom írni valamikor a történetem egy könyvben, csak idő híján nehéz. Szóval nem ment ki. A nárcisztikus szülőkről írtam. Ha valakit érdekel a téma, szívesen beszélgetek vele erről.

A barátságról viszont nagyon sok posztom van, és tudom hogy unjátok már nagyon, de annyi de annyi minden van, amit még írni szeretnék. 
A kis barátnő, nagyon összevesztünk. 
Nagyon hasonlít Rám. Sokban. Mintha magamat látnám csak 5-10 évvel ezelőttről. Én tudom hogy nagyon fájt neki amiket írtam, de olyan őszinte volt minden szavam, hogy nem bánom h ezek elhagyták a számat. Nekem a Lulum, és a középiskolai barátaim ugyanígy elmondták a véleményüket, ugyanilyen keményen. Sírtam, hisztiztem 1-2 hétig, aztán ment tovább az élet, eszembe sem jutott hogy ilyen miatt örökre ‘szakítsak’ valakivel meg egy barátságot. Viszont Ő így reagálta le, hogy Ő többet nem a barátom, mert Én ilyeneket gondolok róla, és az nem barátság. A barátság értelmezése a későbbiekben vita forrássá alakult ki, ráöntöttem a szarjaim, neki nem kellet ez, mert mindennap hívogathatott volna. Rengetegszer szerettem volna vele beszélni félórára, vagy csak összeülni egy kávéra. Volt hogy megkérdeztem náluk aludhatok-e, olyan szinten volt balhé itthon, és azt se lehetett. Szerintem egy barát nem ilyen. Szerinte meg oldjam meg egyedül, mert ő mindig próbált velem találkozni, de nem tudott minden nyűglődésemnél ott lenni. Hozzáteszem hogy amióta barátok vagyunk, egyszer sem.. Én csak kávézgatós barátnőnek hívtam magam, mert igazából ennél több nem volt.
Szóval megírtam neki, mert szerinte nincs ideje semmire mert csak 2 szabadnapja van a héten. Nem érti mikor írtam h minden normális ember 5 napot dolgozik ebben az országban, és 2 napot szabad. Jött a betegségével h amiatt nem megy sehova sem, meg az evés meg a pénz meg a minden. Amikor megírtam neki h ez kifogás, szerintem arra pipult be. Valóban drága kajákat kell vennie, de mivel tudom mennyit keres, és én is kerestem ennyit, vagy többet, és nem vagyok spórolós (annyira) ha ennyi pénzből élek, mégis megmaradt több mint fele a fizetésemnek.. Magyar fizut hagyjuk, abból nem marad egy cent sem. 😀 
Egy rossz szót se írtam a kedveséről, mégis úgy írta le mintha én sok rosszat írtam volna róla. Pedig én csak annyit tettem, h leírtam hogy nem szimpatikus azóta mióta elmesélt olyat, amit lehet nem kellett volna tudnom, mert akkor nem így nézek rá. 
Leírta h én a párommal csak az anyagiak miatt vagyok együtt. Igazából nem akartam magyarázkodni neki, mert párommal jót nevettünk rajta, 2 nappal később is még írt, mikor megírtam neki, h sokszor elmeséltem neked, de el mondom még egyszer.
Én jóval többet kerestem évekig, de ez majdnem rá ment a kapcsolatomra, mert alig láttam, miatta álltam neki itthon tanulni, h eltudjak helyezkedni. Igazából most ezeket csak azért írom le mert a következő posztomnál kicsit fontos lesz. A lényeg a lényeg hogy én nem értem hogy egy vélemény végett, vagy egy veszekedés után miért lesz vége egy barátságnak? Én ezt sosem értettem, én is voltam ilyen haragtartó, de aztán engem nem érdekelt már, mert mégis a legjobb barátom volt aki csak jót akart nekem, és a véleményét mondta el, aki épp az adott életszakaszban mellettem volt. Szóval egy ilyen miatt szakadt vége a barátságnak.. 
Lenne több is amit írni lehetne, de sajnos nincs sok időm, és a következő poszt sokkal pozitívabb.

Puszi