Meglepetések

Nem bírok magammal muszáj kiírnom magamból. Ajándékok meglepetés, ésatöbbi. Beszéltem már a pénzről, szerintetek normális hogy én vágyom arra hogy meglepjenek néha? Vagy csak túl giccses vagyok és túl sokat kérek? A közeli ismerősöktől mindig hallom, hogy ezt meglepik ékszerrel, a másikat wellness hétvégével, a harmadikat néha egy-egy virággal vagy mit tudom én amit emleget hogy szeretne. Engem meg nem. Segít a párom amibe kérem, most is megyünk majd pár napra külföldre, mert kitaláltam hogy menni akarok. Ő áll majd mindent, mert nekem most nincs rá keretem, de ha lenne, én is adnék bele. Szóval nem akarom hogy úgy tűnjön hogy sokat akarok, és követelőzök, de úgy nem szeretem, hogy megtehetné h néha meglepjen, mégsem teszi, pedig nem az a 7-8 ezer ft vágná földhöz ha 2-3 havonta mondjuk egy Pandora charmal meglepne, vagy egy karláncal amit már mutogatok neki egy ideje. Vagy ha mondjuk emlegetem h szeretnék egy biciklit, akkor menjünk és vegyünk nekem egy biciklit.. És annyira magam alatt vagyok, h nincs pénzem és én nem tehetem meg h megvegyem ezeket magamnak, de Ő mindent megtud venni magának. Egy új vasaló is kellene, de nem akarom erőltetni h vegyünk.. Szóval tényleg sokat akarok? De ha nem is az anyagiak, akkor azzal h néha romatikával vár haza, vagy szól h menjünk el valamerre, vagy hoz haza virágot nekem. 

Nők vagyunk. Nyílván mondjuk hogy az ajándék nem kell, büszkeségből, de amugy meg várjuk az ajándékot, az apró meglepetéseket. Rájöttem hogy tényleg kell a mindennapokba belecsempészni egy kis meglepit, apróságokat, hogy fenntartsuk a másik érdeklődését. Azt veszem észre hogy a mai fiatalok, (ne haragudjatok, tisztelet a kivételnek) hogy a divat az hogy a virágnak nem örülnek, hanem a pizza csoki chips.. Teljesen elvesztettük már ezeket a csodaszép szokásokat. A párom ha mondom akkor nagynehezen meglep néha.. de akkor rá másnapra, vagy haradnapra, de magától nem is jut eszébe, és egyszerűen nem értem. 
Az már nem számít a mai világban semmit, ha egy nő főz, takarít, mos, vasal, sütit süt.. Én azt hittem hogy megfogja kérni a kezem, mert látja mennyi mindent megteszek érte. Hiszen megkönnyíten a dolgát, mert ha egyedül élne, akkor ezt mind magának kellene csinálnia, könnyebben van hogy neki csak dolgoznia kell eljárni, és mire hazaér meleg vacsora várja, illatos ruhák, és tiszta lakás. Oké, ha én is sokat dolgozok, általában megkérem h vállalja át egy kicsit ezt a terhet, és mosson ki, porszívozzon fel és mosson fel, amit meg is csinál. De úgy érzem hogy nagyjából átveszem tőle ezt a terhet. Mégsincs megkérve a kezem, néha várom hogy egy csokor virággal jöjjön haza, vagy hogy amit megakarok nézni a moziban, egy mozijeggyel lepjen meg pl. Hogy hálaképpen kifejezze, és megköszönje h mindent megteszek neki. Próbálom elintézni a dolgait, mert dolgozik.  És tudjátok azért kicsit neheztelek rá emiatt, pedig a mai lányok nem főznek, nem is állnak neki a kedvükért. (és itt ne vegye magára mindenki) Mindig megdícsérik a munkatársai milyen jókat visz, amitől nekem dagad a mellem, de az Ővé? Büszke arra hogy én mit csinálok érte? Hogy órákat töltök azzal hogy kitaláljam mit főzzek neki? Vagy hogy milyen nehéz rendet tartani, mindig pakolok utána? Nem látom az eredményét, nem látok semmit amiért már öröm lenne ezt csinálni. Nem hinném h sokat kérek. Annyira vártam h megkérje a kezem. De tényleg. Múlt évben egész évben izgalommal töltött el a tudat, h meglesz a kezem kérve. Vártam a rózsákkal teli szobát amikor hazaérek, vártam hogy a nyaraláson megkérje a kezem, hisz a Kanári Szigeteknél jobb választás nem lehetett volna. Vártam az évfordulón, amit el is poénkodott, majd megkérdezte hogy komolyan azt hitted? Aztán vártam a karácsonykor, pedig nagyon nem akartam h akkor kérje meg, én mégis hittem benne h a doboz ott lesz a fa alatt.. Vártam Szilveszterkor.. És semmi. Most ismét várom h megkérje a kezem, de kezdem feladni az egészet. Nem hinném h megérdemlem, vagy bármi mást. Hiszen ez kényelmes. Nem tudom, de én akkor is várom a meglepiket, hisz a kis fizetéséből meg tudná tenni néha. 
Szóval ti hogy vagytok Vele? 

puszi