Hallo!
Hát a mai reggel szintúgy úgy ébredtem, ahogy tegnap, és a pénteki nap folyamán. Nem tudom csinálni. Gyomoridegem van. Sírás kerülget. Megkérdezték miért? Ti is kíváncsiak vagytok rá? Hát leírom, az egész sztorit úgy ahogy van. Ugye meséltem hogy megmondták nekem a múlt héten ha nem tetszik, akkor el is mehetek, szedjem a holmim. Igazából nem értettem hogy miért mondta ezt, talán annyit kellett volna mondania hogy ‘Megértem hogy kicsit bizonytalan vagy, de nem kell annak lenni, legyél határozottabb és menni fog. Vagy pl. Mit nézzünk át? Mi nem megy, segítünk!‘ Na ugye ezek után már gyomorideggel mentem be, és semi kedvem nem volt az egészhez. És tudjátok, amikor elmondják milyen betegségeik vannak, panaszkodnak, majdnem sírnak a telefonba, és én nekem meg súgják a fülemre h mit ajánljak a hányinger kerülget saját magamtól. Nyílván ez egy munka, ebből kell élni. És segíteni lehet ezekkel az embereknek, és segítünk is. Vannak akiknek ez megy, vannak akiknek nem. Én nem tudok rábeszélni senkit semmire. Ha jól akarok keresni, sok terméket kell eladnom, csak én nem vagyok ez a fajta. Ma reggel amikor felkeltem akkor már megint sírtam, anyut hívtam fel, h mit csináljak. Mondta h ne menjek, maradjak otthon, majd segít nekem anyagilag. (tök ciki a páromtól kérni, ((nem tudom miért ciki )) ) Úgyhogy nem mentem be. Stresszbe voltam, nem vagyok én ilyen sajnos.
Igen írta egy kolleganőm, hogy nem vagyok kitartó. Nem gondolnám h ez kitartóság kérdése lett volna. Egyszerűen nem volt a pofámon bőr, nem tudtam h kérdezni, nem tanítottak be rendesen.
Nem tudom hogyan tovább, nem tudom az életemmel mit kezdjek hogy őszinte legyek. De ez egy másik poszt lenne, h miért nem tudjuk ennyi idősen hogy mit kezdjünk az élettel. Szeretek írni, írni akarok, de nincs ihletem, pedig magam előtt van. Úgy érzem nem sikerülne, pedig sikerülnie kell. És fog is, bíztatnom kell saját magam. 🙂
Nem bántam meg hogy nem mentem be, egy kicsit sem. Kicsit megyek pihenek, és írok még.
puszi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: