Sziasztok!

Tudjátok én egy 26 éves leányzó vagyok, aki olyan feladatot kapott a kineziológustól hogy újra írjon. Nagyon nehéz újra elkezdeni azt amit 10évvel ezelőtt a mindennapjaimat kitöltötte. Igazából valóban mindig segített az írás nekem, de valamiért, és n

em tudom megmondani az okát de abba maradt. A követők elfogytak, és így meg is untam hamar. De amint az életem elkezdődött, nem tudtam napi szinten írni. Nem történt soha semmi velem, csak dolgoztam reggeltől estig, este meg kedvem sem volt mit posztolni, nem volt időm az oldalam szerkeszteni sem. Nem akartam nyílvánosságra hozni a dolgaimat sem.

 
Nem tudom még hogy a blogom miről fog szólni, bár megpróbálok feladatokat csinálni, a lelki javulásom érdekében. Vettem egy könyvet, a ‘Második életed akkor kezdődik amikor megérted hogy csak egy van.’ Sok olyan dolog van benne am

it ki lehet véleményem szerint próbálni, így én is azt fogom tenni, a következő posztom valószínű arról fog szólni. Bár most sincs nagyon időm, alig várom hogy végre egy koreai sorozatot nézzek végre(majd egy másik posztban ezt is kifejtem), az egész heti munka idő után, de erre is szánok időt, hiszen mindenre kell időt szakítanunk, olyan nincs h nincs idő. Nem lehet kifogás. 

Menjünk tovább ebben a történetben, miért is csinálom mindezt? Mindig megnyugtatott az írás, mindig a képzeleterőmet használtam arra hogy kicsit elmeneküljek a külvilág problémáitól, ami valószínű h nem teljesen klassz dolog, de mégis boldogságra leltem egy másik világban. 
Voltam már pszichologusnál, voltam pszichoterapeutánál, de nem segítettek. Nem is hittem bennük. Amikor éreztem hogy minden klappol, kiderült hogy annyira mégsem. Az állandó stressz, a megfelelési kényszer mások felé, a dührohamok, az hogy kihat lassan az egészségemre rájöttem hogy nem mehet tovább, muszáj tennem valamit. Ezért hát, ajánlások által felkerestem egy kineziólógust, igazából kezdem érezni h segít, hogy jó irányba tere

l. Próbálok mindig tenni az érdekében, hogy csináljam a feladatait. Bár nem mindig sikerül. Ezt az írtást is sajnos csak 3 héttel tudtam elkezdni, de minden apró lépés közelebb visz a gyógyulásom felé. 
Remélem élvezni fogjátok az írásaimat.

Köszönöm.